Szia Olvasó!
Anei vagyok. A nevem árnyékot jelent. Azért lett ez a választott nevem, mert bár korábban lángoló fény voltam, de mostanra csak szelíd árnyéka vagyok korábbi önmagamnak. De a lángok még égnek belül. Őrtüzekként határolják lelkem legmélyebb, legféltettebb zugait, erdeit.
Anei vagyok. Fiatal lélek ezen a bolgyón, nyugtalan, nyughatatlan, az éjszaka egyik árnyéka. Nem tudhatom előre, hogy merre sodor a világ, de mindig készen állok, hogy őrzőként vegyem fel a harcot más lelkek mellett, álomutazásaim során.
Az álomutazást egy sámántól tanultam, ő vezetett első utamon és ő mutatta meg nekem Noir világának lényeit is. Megtanította, hogy járjak-keljek nesztelenül az árnyak között, követve a jókat és üldözve a rosszakat. Ő tanított meg arra is, hogy meglássam a fényt az emberekben, és tiszteljem őket.
Azóta a sámán már a múlté, egyedül járom tovább az utam. Bár, ez nem teljesen igaz, hiszen van kísérőm az úton, egy valódi társ. Ő Kirameki. A fényem. A társam. A párom. Hiszen fény nélkül nincsen árny sem. Szeretem Őt! Nélküle nem létezem csupán nihilként kóborlok a világban, bolyongok, keresem Őt, hogy újra Anei-jé tegyen.
Anei vagyok. A kóbor árny.
