Anei blogja

Szia Olvasó!

Shinryakuteki. Mérges, ingerlékeny. Ez vagyok ma én, Anei. Egy ingerlékeny árnyék.

Legszívesebben előlépnék a sötétségből, hogy gyilkolhassak. Az éji árnyak sem védhetnék meg tőlem azt, aki ezt tette velem. Megalázott és megszágyenített. VOLNA. Ha figyelne rá bárki is... De remélem senki nem figyel rá, ahogy eddig sem tette senki.

 A legrosszabb, hogy a fényemet, Kirameki-t is bántja és meg akarja szégyeníteni. Előttem és mindenki előtt egyaránt. Kiramekiért különösen mérges vagyok. Yotogi vagyok Neki. Sui-toha-to Yotogi. Őrzöm, védem mindenkitől, aki bántani akarja.

Shinryakuteki Anei vagyok.

Szia Olvasó!

Anei vagyok. A nevem árnyékot jelent. Azért lett ez a választott nevem, mert bár korábban lángoló fény voltam, de mostanra csak szelíd árnyéka vagyok korábbi önmagamnak. De a lángok még égnek belül. Őrtüzekként határolják lelkem legmélyebb, legféltettebb zugait, erdeit.

Anei vagyok. Fiatal lélek ezen a bolgyón, nyugtalan, nyughatatlan, az éjszaka egyik árnyéka. Nem tudhatom előre, hogy merre sodor a világ, de mindig készen állok, hogy őrzőként vegyem fel a harcot más lelkek mellett, álomutazásaim során.

Az álomutazást egy sámántól tanultam, ő vezetett első utamon és ő mutatta meg nekem Noir világának lényeit is. Megtanította, hogy járjak-keljek nesztelenül az árnyak között, követve a jókat és üldözve a rosszakat. Ő tanított meg arra is, hogy meglássam a fényt az emberekben, és tiszteljem őket.

Azóta a sámán már a múlté, egyedül járom tovább az utam. Bár, ez nem teljesen igaz, hiszen van kísérőm az úton, egy valódi társ. Ő Kirameki. A fényem. A társam. A párom. Hiszen fény nélkül nincsen árny sem. Szeretem Őt! Nélküle nem létezem csupán nihilként kóborlok a világban, bolyongok, keresem Őt, hogy újra Anei-jé tegyen.

Anei vagyok. A kóbor árny.